b_kern_01

Borvidékek

Jelenleg 10 hektáron gazdálkodunk Tokajban és Balatonszőlősön.
pattern

Tokaj

A Tokaj-hegyaljai szőlő- és borkultúra ezer éves múltra tekint vissza. Ezen történelmi hagyományok tisztelete és megőrzése jellemzi a KERN Pincészetet.

Megye
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
Elhelyezkedés
Tokaj-hegyalja
Méret
5 hektár

Tokaj a híres Tokaj-hegyaljai borvidéken, két folyó, a Tisza és a Bodrog találkozásánál, a Kopasz-hegy lábánál helyezkedik el. A város amellett, hogy rendkívül kedvező természeti adottságokkal rendelkezik, az ősi szőlő- és borkultúrájáról is világhírű. A Tokaj-hegyaljai szőlő-és borkultúra közel ezer éves múltra tekint vissza. A borvidék dokumentált története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés mindig a “három sátorhegy” (Tokaji-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy) által meghatározott háromszögön belül zajlott. 1737-ben egy királyi rendelettel a világ első zárt borvidékévé nyilvánították, aminek következtében, a bortermelés ezen a vidéken azóta is szigorúan szabályozott törvényi keretek között zajlik. Az elmúlt évszázadok alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való megőrzése és a borvidék évezrede tartó egységének köszönhető, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága a tokaji borvidéket 2002-ben, mint kultúrtájat felvette a Világörökségi Listára. Tokaj-hegyalja szőlőtermesztésben és pinceépítési szokásaiban a keleti, a kaukázusi és a nyugati, római szőlőművelési hagyományokat ötvözi. A települések épületi örökségén keresztül tökéletesen végig követhetőek a tokaji speciális borkészítés folyamatai, történelmi hagyományai. Ezek a történelmi hagyományok formálták a pincék és pincészetek formai megjelenését, amelyek a KERN Pincészetet is jellemzik.

Tokaj-hegyalja történelem

A borvidék kronológiája

XII. sz.

IV. Béla kiadta a parancsot: „erdőt – hord – el – vágd – ki”, így született a későbbi település, Erdőhorváti. Vallon és olasz telepesek érkeznek a vidékre. Ők alapították Nagyolaszit, a mai Bodrogolaszi települését.

XIII. sz.
A század második feléből már vannak írásos emlékek a szőlőművelésre vonatkozóan. Hegyalja főbb központjai mezővárosi rangot nyertek, mint pl. Sárospatak, Sátoraljaújhely. A tatárok feldúlták és kipusztították a szőlők nagy részét, később újratelepítették a tőkéket. Olaszok települnek le Tokaj-hegyalján, ennek több nyoma van, a települések elnevezésében: Olaszliszka, Bodrogolaszi. A szájhagyomány szerint ekkor vájták az ungvári pincé­ket. A borvidéken ekkor kezdik el a sajátos kőzet bevájt, föld alatti pincék építését is.

1239
Olaszliszkát egy írásos emlékben Lyska néven említik.

1240
Az első írásos emlékek a tolcsvai pincékről.

1252
A turóczi prépostság alapítólevelében szerepel, hogy IV. Béla Olaszliszka környékén szőlőt adományoz a helyi rendnek.

1255
IV. Béla egyik oklevelében „Tolschwa” névként említi a mai Tolcsva települést, ami vélhetően a szláv tolocsi ‘zúzni, bányászni’ szóból származik.

XIV. sz.
A mély pincék száma jelentősen megnő, ekkor kezdik építeni a többemeletes pincelabirintusokat.

XV. sz.
Már használatos a Hegyalja elnevezés, de nem bizonyított, hogy csak erre a területre vonatkozik.

XVI. sz.
Nő a tokaji borok népszerűsége, főleg bártfai, kassai és eperjesi polgárok vásárolnak szőlőt Hegyalján. A borvidék a három részre szakadt ország határterületévé válik: Tokaj és Sárospatak másfél évszázadon át végvári szerepet kapott. Ekkortájt háromféle bort készítenek: „tiszta bort” első taposással, „préselt bort” második sajtolással és „lőrét” a törkölyre öntött víz erjesztésével. A szőlősgazdák a mezővárosokban lakva növelik birtokaikat, közülük több úri birtokká fejlődik, eközben a szőlősgazdák társadalma erősen differenciálódik. A Tokaji borvidéknek ez az egyik legvirágzóbb periódusa.

1550-1560
A tokaji borok döntő áttörése a hazai és a nemzetközi piacokon, a minőség javulásának időszaka. Lengyel kereskedők megjelenése. Az osztrák császári udvar a XVI. század közepétől generációkon keresztül vásárolta a tokaji bort.

1571
Az aszúbor első említése a Garay család május 15-én kelt leltárában.

1589
Főbornak nevezik a válogatás nélkül készült, jó minősé­gű tokaji bort.

XVII. sz.
A Tokaj név egyre jobban terjed a borpiacon. A bortermés csaknem egyharmada került export piacra. Nagy a szórás a szőlő és a borárakban. A lengyel és az orosz export fokozatosan nőtt, lassan meghatározóvá vált a borvidék számára.

1616-1660
A Rákóczi-korszak. Ebben az időben vette fel a hegyaljai szőlőtermesztés máig jellemző arculatát és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén.

1631
Szepsi Laczkó Máté református lelkész (1576-1632) elkészíti az első aszút a sátoraljaújhelyi Oremus-dűlő szőlő terméséből Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony részére.

1655
Az országgyűlésben rendelet születik az aszúválogatással elvégzett szüretre vonatkozóan.

1698
II. Rákóczi Ferenc fejedelem megalakítja Alsóhutát, Háromhutát és Óhutát, a későbbi üvegkészítő falvakat, amelyek 1916-ig működnek.

XVIII. sz.
XIV. Lajos francia király II. Rákóczi Ferenctől kapott aszuval kínalja Madame Pompadour-t egy azóta elhíresült mondás kíséretében: „C’est le roi des vins, et le vin des rois” „Ez a borok királya és a királyok bora”. Ekkor kezdik el Tokaj-Hegyaljának nevezni a területet, a bort pedig a könnyebb érthetőség kedvéért tokaji bornak, elsősorban azért, hogy a külföldieknek is könnyen kimondható és értelmezhető legyen. A század utolsó éveiben nagy számban települnek be sziléziai és galíciai zsidók, akik néhány évtized alatt a kereskedelem irányítóivá válnak. Elterjed a tokaji borok hamisítása, az osztrák szőlőművelők érdekeiket féltve gátolják a tokaji szőlő és bortermelést, megkezdődik a borvidék hanyatlása. Egy ideig örmény, zsidó és görög borkereskedők veszik át a tokaji bor forgalmazását. Megnő az idegenek birtoklása, borvidéken kívüli nemesek vásárolják fel a birtokokat. IV. Pius pápa tállyai bort kap a tridenti zsinaton Draskovics György pécsi püspöktől. Tolcsva 1711 és 1848 között éli virágkorát; a Szirmay, Waldbott és Dessewffy családok birtokai fémjelzik ezt a korszakot.

1707
A Rákóczi-szabadságharc államapparátusa a magyar borvidékek részére országos minősítést rendel el. Öt csoportba sorolva a területeket első osztályú besorolást csak Tokaj-Hegyalja kap. A dűlő szerepe ekkor kezd tudatosodni a minőség és a kereskedelem területén.

1711
Lefoglalják a Rákóczi-birtokokat. A szüret már Trautsohn herceget illeti. Tolcsván ruszinok, szlovákok, lengyelek, svábok, zsidók és 1711 után görögök telepednek le.

1720
Az újabb szőlőterületi minősítés alapján három osztályba sorolják az ország területeit, Tokaj-Hegyalja nagyobbik része az első osztályba kerül.

1723
Törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre.

1729
Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre.

1733-1798
Orosz borvásárló bizottság gondoskodik a cári udvar tokaji borral való ellátásáról.

1737
Tokaj-Hegyalja szabályozása: kialakul a borvidék lehatárolása, az eredetvédelem alapja – sok külföldi bortermelő vidéket megelőzve – a világon először kerül meghatározásra.

1741
Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre.

1749
Első írásos emlék Vágáshutáról, amit Árva vármegyéből áttelepült szlovák üvegfúvók alapítottak. A mai nevét 1898-ban kapta.

1750
A Fekete-erdőből 50 sváb családot telepítenek a borvidékre, a mai Hercegkútra.

1759
A máslás (mászlás) első említése különböző dokumentumokban.

1826
Első találkozás a fordítás (másodaszú) elnevezéssel.

1853
Mádon megalakul a „Hegyaljai Részvénytársaság”, a tokaji borok piaci érdekképviselete.

1867
A négynyelvű “Tokaj-hegyaljai Album” kiadása.

1886
Megjelenik a filoxéra, és 10 év alatt elpusztítja a szőlők 90%-át. Erre az időszakra esik az első nemzetközi per, ahol a tokaji termelők elérik a Tokaj név védelmét a bíróságon.

1898
A borvidék területét újraszabályozzák.

XX. sz.

1920

A trianoni békeszerződés az országhatárok módosításával elszakítja a borvidéktől Újhely, Szőlőske és Kistoronya településeit, valamint Sátoraljaújhely egy részét és szőlőskertjeit.

1920-1950
A gyógyszerkönyvekben gyógyszernek tüntetik fel a tokaji aszúbort.

1926
Erős peronoszpórafertőzés ritkítja a szőlőültetvényeket.

1927
Az erős fagyhullám komoly károkat tesz a szőlőkben.

1928
A Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács megalakulása. Első elnöke Kurucz Károly.

1936
Az aszúborkészítés technológiájának pontosítása törvényi úton.

1949
Megalakul a borvidéki kutatóbázis Tarcalon.

1950-1990
A borvidéken több állami gazdaság és pincegazdaság egyesülésével létrejön a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Tokaj Kereskedőház jogelődje. Az állami borászat felvásárolja a kistermelők szőlőit, szervezi a termelést és a borkereskedelmet.

1986-1987
Az európai méretű fagyhullám eléri a tokaji szőlőket is.

1990
A privatizáció kezdete a Tokaji borvidéken. A Tokaj Reneszánsz Egyesület megalakulása.

1993
Kétoldalú EU-Magyar szerződés – többek között – a származáshely megnevezések kölcsönös védelméről. A magyar Tokaj név az Elzászban és a Venezia-Friuli-Gulia tartományokban használt Tocai és Tokay írásmódú fajtanévvel szemben privilégiumot élvez, 2007-ig tartó moratóriummal.

1995
Létrejönnek a hegyközségi szervezetek.

1997
Az Oremus fajtanevet a származáshely megnevezések elsőbbsége jogán – az Oremus-dűlő miatt – Zéta fajtanévre keresztelik át.

XXI. sz.

2002

A Hercegkútnál lévő Kőporosi és Gomboshegyi pincesor, az Ungvári pincesor, a Tolcsvai Oremus és Bormúzeum­pincék „kultúrtáj” kategóriában a világörökség részévé válnak. Tokaj-Hegyalja a világörökség része lesz. Az országos munkában a Tokaji borvidéken is elkészül a szőlőültetvények felmérése, a szőlőültetvények katasztere.

2004
A bortörvény az aszúbort kizárólagosan a Tokaji borvidék számára engedélyezi. A borvidék neve „Tokaj-hegyaljai borvidék”-ről „Tokaji borvidék”-re változik. A szlovákiai Tokaj kérdésében a kormányközi tárgyalások befejeződnek, megkötik az egyezséget. Megalakul a Tokajvinum Hungaricum Egyesület.

2005
A Tokaji borvidéknek ismét megalakul az önálló állami szőlészeti és borászati kutató intézménye a korábbi kincstári birtokon, Tarcalon, mely a Tolcsván lévő muzeális pincével és annak boraival is kiegészül. Az Európai Bíróság a Tokaj kontra (olaszországi) Tocai ügyben a „Tokaj” névhasználat tekintetében jogerősen a Tokaji borvidék javára dönt. Az EU tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal és Ausztráliával a Tokaj névhasználatról.

Tokaj-hegyalja engedélyezett szőlőfajtái

Furmint

A Furmint ma a borvidék legfőbb fajtája. A származása nem ismert, tudományos bizonyíték az eredetre vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre. Tőkéje vitális, erős növekedésű, viszonylag kevés zöldmunkát igényel, az aszályos időjárási körülményeket jól tűri. Termesztésben elterjedt klónjai a T-92, T-85, P-26. Túlérése esetén ízanyagokban rendkívül gazdag. Jó aszúsodó és savmegtartó képessége miatt a borvidék fő fajtájává vált. Bora jellegzetes és jól tárolható. Állandó és magas savtartalma miatt az aszúborokhoz alapborként döntően a fajta mustját vagy újborát használják.

Nemzetközi viszonylatban is alig akad példa borvidék és fajta ilyen szerencsés találkozására.

Hárslevelű

A borvidék másik meghatározó szőlőfajtája. Nevét a hársfa levelére emlékeztető alakja miatt kapta. A tőkéje erős növekedésű, de kevesebb hajtást nevel, mint a Furmint. Ennek következtében kevesebb zöldmunkája kisebb kézi erőt igényel. Fürtje nagy, hosszú válla gyakran elágazik. Bogyói kisebbek a Furminténál, kevésbé rothadékony, ennek következtében kevesebb az aszútermése is. Szárazságra, lisztharmatra és atkára érzékeny. Termesztésben elterjedt klónja a P 41, T 311, K 9, T 1007.

Bora fajtajelleges, finom hársméz, időnként bodzavirág illatú. Savtartalma megfelelő, de alacsonyabb a Furmintnál, ezért gyengébb évjáratokban kisegíti társait. Eltérő vízigényük miatt a Furmintot a hegyoldal felső részébe, a Hárslevelűt az alsó területekre telepítik.

Sárga muskotály, korábban Muscat lunel

Középérésű fajta, termése is közepesnek mondható, bár egyes évjáratokban magas hozamra is képes. A környezetét és talaját tekintve igényesebb a két fő fajtánál, ezért nem terjedt el nagyobb felületen. Téli fagyra, peronoszpórára és különösen lisztharmatra érzékeny. Tömött fürtjei miatt rothadékony, amely egy illatos fajtánál hátrányt jelent. Kivételes évjáratokban aszú is szedhető róla. Bora finom muskotályos illatú, de ahhoz 17-18 mustfoknál le kell szüretelni, hogy legkedvezőbb oldalát mutassa. Kései szüretelése nagy kockázattal jár. Savtartalma magasabb és illata összehasonlíthatatlanul finomabb a Ottonel muskotály fajtánál.

Kabar /Tarcal 10/

Bouvier és Hárslevelű szülőktől származó hybrid. Tőkéje kevés hajtást nevel, ebben a Hárslevelű fajtához hasonlít. Levele haragoszöld. A Zétával azonos időben érik, ám attól kevesebb termést hoz, jó cukorgyűjtő képességekkel rendelkezik, jól aszúsodik, ám vastagabb bogyóhéja miatt a kész aszúszemek a későbbi csapadékosabb időjárásra kevésbé érzékenyek.

Zéta

Király Ferenc és társai nemesítették 1951-ben a Bouvier és a Furmint keresztezésével. 1990-ben került minősítésre és bejegyezésre a telepítésre engedélyezett fajták közé. A neve nem mindig a Zéta volt. Korábban Oremus névre hallgatott, amit 1999-ben változattak Zétára. Ennek indoklása, hogy a borvidéken található egy Oremus névre hallgató – ráadásul nagyon híres – dűlő (az első leírt aszúbort feltehetően erről a szőlőültetvényről szüretelték).

Fürtje kúpos, tömött, közepes nagyságú. Nagyon jó aszútermő képessége miatt került a Tokaji borvidékre, önálló bort még nem készítettek belőle, legalábbis jelentősebb mennyiségben nem, mivel borának savtartalma a hosszabb tárolás során jelentősen csökken. A kisebb oxidációs lehetőséget biztosító borkészítési technológia terjedése miatt felhasználása változhat.

Kövérszőlő

Jelenleg nem termesztik széles körben a Tokaji borvidéken, pedig egy hagyományos fajtáról van szó. Számos kísérletet végeztek annak céljából, hogy előkészítsék az újbóli termesztésbe vonását. Kései érésű, de egy-két héttel megelőzi a Hárslevelűt és a Furmintot. Nagyon jól aszúsodik, de az ültetvény fekvésére érzékeny, mert hosszan tartó párás körülmények között a termése nagyon gyorsan tönkremegy. Rothadásra érzékeny bogyóin a Botrytiszen kívül más penészfélék is megtelepednek. Szellős, szárazabb hegyoldalakra való. Kedvező időjárás esetén a nagy, hosszúkás bogyói miatt az aszúszemek szedése gyors és nagyon hatékony. Aszúbogyóinak súlya időnként háromszorosa is lehet a Furminténak. Bora behízelgő, harmonikus, általában maradék cukrot is tartalmaz, savtartalma tartós és kielégítő finom összetétellel rendelkezik.

Balatonszőlős

Balatonszőlős Veszprém megyében, a Balaton északi partján a tihanyi félszigettől északra található. Ezen a bortermelés szempontjából is ideális helyen található a KERN Pincészet szőlőbirtoka és borospincéje is.

Megye
Veszprém
Elhelyezkedés
Északi part
Méret
10 hektár

Balatonszőlős  Veszprém megyében, a Balaton északi partján a tihanyi félszigettől északra  található. Ez a hatszázfős lakosú kisközség csodálatos természeti környezetben fekszik a Balatoni Nemzeti Park kapujában, a Szőlős-Pécselyi medencében. A települést  északról a Nagy Gella, keletről a Száka és a Torma hegy határolja. A festői szépségű dombokat szőlőültetvények és borospincék szegélyezte erdők ölelik körül.  A kisközséget körülvevő lankákról mesés panoráma nyílik mind a Balatonra, mindpedig  a Tihanyi-félszigetre.  Ezen a bortermelés szempontjából is ideális helyen található a KERN Pincészet szőlőbirtoka és borospincéje is.